Ki: elba

Mikor: 2010 July 12. | 21:18

Téma: Bike

Nagyobb hétvégi bringázás

A múlt hétvégi kisebb tekerés után a Reneszánszban egy sör mellett megbeszéltük a következő hosszabb lesz, olyan egésznapos szendvicsvivős túrázás. Az útvonal fejben nagyjából össze is állt: Kismaros – Kiráyrét – Fultán-kereszt – Haramia-lyuk onnan pedig észak felé gurulás a Börzsöny térképen csak “régi vasút”-nak nevezett K+ jelzésen, majd vissza fel Nagybörzsönybe és az egyetlen általunk még nem járt úton, a sárga pluszon fel Nagyírtáspusztára, ahonnan pedig a szokásos piroson Márianosztrán keresztül Zebegénybe.

Mivel a VB döntőt már tisztán, teli hassal szerettük volna nézni, Nagybörzsönybe érve, úgy döntöttünk országúton tekerünk Zebegényig. Így – ugyan kevesebb felfelével – de a tervezettnél 10km-tel hosszabbra sikerült az idei legnagyobb bringatúránk (zoom-out):

Kismarosról Királyrétig erőltetett tempóban végig pörgettünk az aszfalton, mire odaértünk már nagyban sütött a nap és nagyban éreztük alsó végtagjainkat is. Bekajáltunk, kávéztunk, friss vízet nyomtunk a kútból és megindultunk a szerpentinen a Foltán-kereszt felé. Az elején még lazán, hárman egymás mellett beszélgetve haladtunk, majd szépen lassan az út meredekségével egyenesen arányban csöndesedtünk el és rendeződtünk szellős libasorba. A térképen nem így voltak szintvonalak. A kék+ elején toltuk egy kicsit, főleg mert az eszes erdészek vagy akárkik sthillel a turistaútra vágták a fákat, de nagy megelepetésünkre pár perc múlva már a keresztnél is voltunk. Hosszabb és meredekebb etapra számítottunk. Gyors szendó és csokievés után továbbindultunk felfelé a kéken egészen a Csoványosra meredeken felhúzó Fultán-vágás alatti rétig, ahonnan a kilátó már csak kb. 50méter szint lett volna.

Átgurultunk a Csoványost Nagy-Hidegheggyel összekötő kék-piros jelzésre, ahonnan a terv szerint a piros plusz, majd a piros háromszögön indultunk meg. A víz már fogytán volt, reménykedtem, hogy a térképen jelzett Spartacus forrásnál újratölthetek, de sajnos a nagy esőzések ellenére is csak egy gyanús tócsa gyűlt össze a pontnál. Két bringást követve, majd megelőzve benéztük a kék háromszög leágazást az Oltár-kövek felé, amit csak másfél-két km után vettünk észre. Gyorsan visszagurultunk, és elkezdődőtt a jó tíz km-en keresztül tartó downhill, aminek első pár száz méterén – ahogy azt később megbeszéltük – mindannyiunknak többször is bevillant, hogy: “na ez már kormányozhatatlan, túl gyors, most fogom eldobni”, de aztán egyinkünk taknyolt.

Másodszor jártunk a Börzsöny északi lejtőin. Kezdtem elfelejteni, miért is érdemes ezért megküzdeni. Félelmetes az erdő érintettlensége, az emberek és civilizáció nélküli tökély, mely valahogy úgy tűnt, az időtől bölcsé válva rendületlenül veszi körül az embert. A mohával borított sziklák, a vízfolyások, a hatalms bükkfák lombjain áttűző napfény által megfestett kép már-már Robin Hoodba illően meseszerűem hatott. Mindenki látogasson el erre egyszer, megéri. (Autót Királyréten hagyni.)

A kék+ jelzésen egészen a Hamuház nevezetű pontig gurultunk le, párhuzamosan a valaha fát vagy követ szállító erdei vasút vonalával, számtalanszor kerülve patakot és a nyár eleji esőzések miatt romantikusan az utunkat keresztező kidőlt fákat.

A Hamuházat elérve – ami a tavalyi évet is számítva a legészakibb pont, amit bringával érintettünk – délre fordultunk, ahonnan pár kilométer technikás és néhol biciklizhetelen felfelén a Bányapuszta nevű tisztásig izzadtuk fel magunkat. Megállni nem lehetett, annyi bögöly cikázott a levegőben, ezért mint a hülyegyerekek széles mosollyal gurultunk le a hosszú lankás erdei úton az első utcai kútig Nagybörzsönybe.

Érdekes hely ez a Nagybörzsöny. Ahogy a kút mellett a földön ültünk, minden arra járó köszönt, jó utat kívánt, megkérdezte, hogy vagyunk, merre megyünk, honnan jövünk stb. A kútnál kihelyezett táblán egyébként órarendszerűen van jelölve, melyik nap, melyik háznál vehetünk lepényt és házi lekvárt. Ez a fajta üzletmegosztás (vagy mi) valami nagyon barátságosat sugall a helységről, annak ellenére, hogy tudjuk annyira nem az.

Mivel a VB döntő – bringázás ide vagy oda- mégis csak VB döntő, az országút mellett döntöttünk, és nem egész egy óra és 27 km combos országút múlva már Zebegényben nyújtjuk a lábunkat a megérdemelt hideg sörünkkel. Fasza volt.

Verdikt:
Táv: 66.2km
Szint: 1262m
Max sebesség: 61km/h
Defekt: nulla
Bukfenc: nulla
Csokifogyasztás: nagyon sok
Egyéb: enyhe fejfájós napszúrás a részemről