LOPOTT BRINGA!

Nagymaros – Rétság

2011/07/18 | 16:59

A dög meleg és a sűrű hétvégi programok ellenére a bringázásról nem tudtam lemondani. Megbeszéltem apámmal, hogy ott leszek szombat reggel kilenckor a nagymarosi hajókikötőnél, a Trans Hungária Maraton első szakaszának ún. nyílt pályabejárásán.

Annyira nem voltunk kemények, hogy a már kijelölt útvonal egészét betekerjük, csak a bánki-tóig készültünk menni és onnan valahogy vissza a Marosok egyikére. Kiváncsi voltam a szakaszra, ezért nem akartam lemondani a tekerésről, annak ellenére, hogy a zebegényi dunapart a kis szigetével, a hideg fröccsökkel és más nyári meglepetésekkel sokkal jobban csábított…

A Száraz-fák után

Valamivel fél tíz előtt meg is indultunk Nagymarosról, és nagyjából Királyrét magasságáig általam is ismert utakon kerekeztünk Királyrétig. Emelkedő nem nagyon volt, talán ha 200 szintet mehettük felfelé, elől középtányérral végig. Királyrétről – ami az első frissítő államása lesz a versenynek -a tartályokat megtöltve lódultunk neki a Török-patak túloldalán magasodó dombnak és nem várt gyorsasággal nemsokára meg is pillantottuk Nógrád várát. Mivel a GPS-t nem nagyon használtuk, Nógrádra nem a már kijelölt földúton gurultunk be, hanem egy utólag alternatívnak nevezett erdei úton. A várba felküzdve a bringákat szóba elegyedtünk pár hagyományörző emberkével, akik a 40 fok ellenére, tűző napon 30 kilós fémingben és korhű ruhákban, fegyverzettel gyakorolgatták mutatványaikat. Hamarabb tekertem volna fel a Csoványosra, minthogy beálljak kardozgatni gondoltam, majd -mivel jelenésem volt délután-, noszogtva a többieket megindultunk Diósjenő felé. A jenői horgásztóhoz hamar átértünk, majd pár száz méter tóparti dzsindzsában kavarodás után útba vettük az egykor szebb napokat láttot tolmácsi TSZ épületegyüttesét. Talán ez volt a túra legkellemetlenebb 2-3 kilométere. Tűző nap, sunyin emelkedő rét és olyan talaj, ami még ha vízszintes is lett volna, akkor sem gurul rajta semmilyen kerék formájú tárgy. Itt egy kicsit le is maradtunk Gellérttel. Az ő tíz éves, merev, nem éppen eltalált geometriájú kerója valólszínűleg kétszer annyi energiát emészt fel ahhoz a sebességhez, amit a mi a nagyjából új bringáinkkal diktálunk.

Kilátás a Nógrád várából nyugati irányba

Beérve Tolmácsra megmásztuk egy rövid, de annál meredekebb aszfaltot, majd balra fordulva lezúztunk egy szántón, ahol egy málnáshoz érve hirtelen fékezéssel megálltunk, hogy a maradék csofadtabb, de annál édesebb kis bogyókat bekapkodjuk. Sajnos annyi már nem volt a bokrokon, hogy rosszul lehessünk, ezért tovább gurultunk Rétság felé. Merőlegesen a rétre egy ma már nem üzemelő vasút nyomvonalán szenvedtünk be magunkat az akárhova-nézel-a-60-70-es-éveket-látod Rétságra. Szerencsére a talpfákon vagy a sínek ágyazatául szolgáló köveken való idegesítő zötykölődés csak pár száz méterig tartott, de igazi western (eastern?) érzés volt a barnára száradt növények, rozsdaette váltók és megdőlt oszlopok mellett a pusztában tekeregni, már csak az ördögszerekek hiányoztak a teljes képhez.

Elhagyott vasútvonal Rétság felé

A helyi cukrászdában vízet vételeztünk, majd az órára pillantva, eldöntöttem, részemről ennyi, bármilyen közel is van Bánk, nem fér bele az időbe. A csapat másik fele tovább tekert, mi pedig tovább ücsörögve a cukrászdában életünk legnagyobb, valószínűleg több ezer kalóriát tartalmazó süteményét toltuk be, a Kardinálist. Fél óra pihi után felkéredzkedtünk egy Balassagyarmat-Vác vonalon közlekedő Volánbuszra. Meglepetésünkre a sofőr kedves volt, még tanácsokat is adott hogyan helyezzük el alul, a nem mountain bike-okra kitalált fakkokban a vasakat.

A THM első szakaszának 37-38 kilométerét sikerült csak bejárnom és annyira nem voltam elájulva tőle. Gondolom az izgalmasabb, vadregényes részek Hollókőig csak ezután kezdődnek. Sajnálom, hogy az útvonal nem érinti a Börzsönyt, illetve épp hogy csak belekostól. Igaz, ahhoz, hogy egy nap többnyire erdei tekeréssel, biztonságos távra van szükség, úgy, hogy minél inkább haladjunk kelet felé, nincs választás, be kell áldozni a hegyeket. Azonban így is azt gondolom, Hegyestetőnek vagy a Magas-taxnak, esetleg Diósjenő környékén egy erdei aszfaltnak kellett volna szerepelnie a trackben. Az más kérdés, hogy az ötvenezer hatóság, akikkel engedélyeztettni kellene az útvonalat, sosem bólintott volna rá. Ők így védik a Börzsöny. Meg a legalizált falopással.