Ki: elba

Mikor: 2010 August 22. | 1:51

Téma: Bike

Kalandozás a Káli-medencében

A tavalyi évhez hasonlóan idén is próbáltuk összekötni a nyári balatonozást egy kis bringázással, és ahogy tavaly sem, most sem sikerült rendesen befejezni a kitervelt távot. Pálkövéről indulva Kővágóörs-Monoszló-Balatonhenye érintésével szemeltük ki Kapcsolot fordulónak, ahonnan Szentbékálla felé a sárga jelzésen található kilátók felé tekertünk volna vissza a Balaton partjára. A Börzsöny után mindig felüdülés a Balaton-felvidéken bringázgatni. A környék vegetációja nagyban különbözik a megszokottól. A cserjékkel és tűlevelűekkel szegélyezett sziklás ösvények a látványa a napsütésben rendes adag endorfint képes termelni.

Habár térképpel és Maps-szes okostelefonokkal indultunk el, Kővágóörs után többször is sikerült eltévednünk. A turistajelzések valahol frissek, máshol viszont épphogy láthatóak, vagy egyszerűen hiányoznak azokon a helyeken, ahol a térkép adatgyűjtése óta már több erdei út létezik. A legmeglepőbb út közben a villanypásztorral lezárt és “Veszélyes állatok” táblával jelzett kék jelzés szakasza volt, olyan turistaúthoz még nem volt szerencsénk, aminek egy része feszültséggel határolt magánterületen vezetett volna keresztül. Meg is kavarodtunk egy kicsit és csak akkor vettük észre, hogy rossz irányba kanyarodtunk, amikor egy tanyáról kutyák kezdtek el kergetni minket.

Monoszlóról Balatonhenye felé szintén sikerült benéznünk egy jelzést, majd a kis falut és a közelében található 300 éves tölgyet elhagyva ismét elkavarodtunk, ezúttal komolyabban, azóta sem találjuk az utat. Rövid bringacipelés és vizesárakban való gurulás után a Kapolcs fölötti kukoricásban találtuk magunkat, ahol az esti grillezésre tekintettel kölcsönkértünk vagy kilenc csövet. A faluba érve betértünk az első kocsmába és pár perc leforgása alatt vércukrunkat a normális szintre emeltük a szokásos retrócsokikkal és egy hideg sörrel. A távolsági járatot leszámítva mozgást nem észleltünk a faluban, ezért a két sárga jelzés közül a szintvonalakkal kevésbbé tagoltan, kissé beállt combokkal neki is iramodtunk a visszaútnak.

Találkoztunk egy-két meredekebb szakasszal, és a Kis-kút nevet viselő forrásnál harmadszorra is sikerült eltévednünk. A sárgán felfelé haladva nagyjából elértük a hegy platóját, amin végigtekerve jutottunk volna el az első kilátóig, de egy újabb jelöletlen elágazáshoz érve Robi eldefektelt. Mire kicseréltük az egyetlen nálunk lévő belsőt vettük csak észre, hogy az én elsőm is lapos. Balatonhenye volt légvonalban a legközelebb, így folt és ragasztó hiányában nem volt más lehetőség, mint megszakítva az utat a falu felé indultunk átvágva az erdőt. Nagyon nem volt kedvem tolni, ezért az az ötletem támadt, hogy tömjük ki fűvel a külsőt, azzal lehet valamennyire haladni. Röhögve telitömködtük az első kereket fűcsomókkal, de mikor elkészültünk vele döbbentünk csak nagyot: a hátsó is tök lapos. Tripla defekt, rajzfilm szenárió. Ezzel már nem volt kedvünk szöszölni, lesz, ami lesz alapon pattantam nyeregbe Balatonhenyét becélozva. Nehezített tekeréssel értünk vissza Balatonhenyére, próbáltunk foltot és ragasztót kérni, de úgy tűnt ilyesmi csak a szomszéd faluban van, annak is a másik felén. Úgy döntöttünk én letáborozok a falu egyetlen kocsmájában, Robi pedig hazateker és autóval visszajön értem.

A helyiek kedves emberek voltak, tanácsolták, hogy ragasszuk meg a belsőt szigetelőszalaggal, vagy egyszerűen eresszem teli vízzel, azzal elmegy. Kérdezgettek honnan jöttem, ott milyen, viszonzásképpen megtudtam, hogy Henyén összesen 130-an laknak, és hogy nyaralók sem nagyon vannak arrafelé. A jöttmenteket, turistákat csak “pestiek”-ként említették mondataikban. Körbenézve a kocsma-bolt kombó környékén csak 40 fölöttieket láttam. Próbáltam megtudni, hogy miért van zárva a nagyobbik templom, azt felelték már csak 4-5 református van, azoknak csak néha miséznek, és felhívták a figyelmem, hogy katolikusok is szarban vannak, mert ode sem jár senki. A zsákfalu romantikus hanyagsága és a turistatérképen a neve alatt titkozatosan megbújó “Kütyü” szó mélyen elraktárzódtak a kedves emlékeim közé, ezért erre biztos tekerünk még egyet.

Verdikt:
46km /34 km
3 defekt
9 cső kukorica